A hortenziát kétféleképpen lehet szaporítani:
- Generatív,
más néven ivaros és
o Magvetéssel
- Vegetatív, más néven ivartalan módon.
o
Dugványozással
Zölddugvánnyal
Fásdugvánnyal
o Bujtással
o Tőosztással
o
Hajtáscsúcs (merisztéma) tenyésztéssel
o Oltással, szemzéssel
Ezúttal a
zölddugványozással foglalkozom.
A zölddugványozás egy ivartalan szaporítási mód,
ami nagyjából azt jelenti, hogy nem kell hozzá virág (termő és meddő), nem kell
termékenyülés, hanem csak egy életerős, zöld dugvány esetén, aktív, azaz hajtó
hortenziára van szükség. Az anyanövényről ezúttal nem fás, hanem zsenge, zöld
részeket szedünk le a dugványozáshoz, ügyelve, hogy a hajtások ne lankadjanak
meg. A hajtások akkor alkalmasak dugványozásra, ha már kissé keményebbek, félfás
állapotban vannak. A képeken bemutatom, hogy mit is értünk ez alatt a
gyakorlatban, hogyan lehet könnyen felismerni a megfelelő hajtásrészt.
A vesszőn hosszanti fehér színű szemölcsöket látni. Ez a jele a kezdeti fásodásnak, ez érett zölddugványnak. Bugás hortenzia.
A cserjés hortenziánál nem szemölcsöket látunk, hanem a vessző szörözttsége erősebb, dúsabb, nagyobb.
Kerti hortenziánál előfordulhat, hogy a hajtás már képzi a pici gyökereket. Ezt látjátok a képen a kéreg felreped és alóla kitüremkednek a pici gyökerek. Itt szinte tuti az eredés. Ilyen általában a párás körülmények közt, gyakori öntözés mellett fordul elő.
- Csak egészséges hajtást szedjünk, ne legyen rajta
semmiféle betegség nyoma, tünete.
- Ne legyen a hajtáson fizikai sérülés.
- Ne
legyen hiánytünetes, ne szenvedjen tápanyaghiányban.
- Ne szenvedjen
vízhiányban.
- Ne legyen fényhiányos, megnyúlt.
- Túlérett, és túl fiatal
dugvány egyaránt rossz, a túl fiatal nehezebben gyökeresedik és a földdel
érintkező töve könnyen elrothad. A túlérett gyökeresedési hajlandósága rossz.
-
A dugvány nem lehet túl vastag és vékony sem. A fajtára jellemző növekedési
paraméterekkel kell bírnia, úgymond a fajtára jellemző átlagos vastagságú
legyen.
Hiánytünetes levél (vashiány)
A szabadföldi zölddugványozás optimális ideje június-július. Mert
ekkor találunk a hortenziákon megfelelő minőségű és mennyiségű zöld hajtást, és
ekkor alkalmas a nappali és éjszakai hőmérséklet a gyökeresedéshez.
A
gyökeresedéshez nagyon fontos, hogy a földdel érintkező dugványrész állandó
20-24 0C fokos hőmérsékleten legyen. Késő tavasszal még előfordulhatnak hideg
éjszakák, amikor ez az érték nem, vagy csak szaporító házban biztosítható.
A
hortenzia csúcshajtásaiból szebb és erőteljesebb növény fejlődik, mint az
oldalhajtások dugványaiból. Adódik a nagy probléma, hogy a csúcshajtásokon
ilyenkor virág van. Ráadásul a virágos hajtásrész kevésbé is alkalmas
gyökereztetésre, mert nehezebben gyökeresedik. Meg kell hát keresnünk a
virágtalan csúcshajtásokat, vagy a legerősebb oldalhajtások közül válogassunk.
Aki eladásra termel növényeket, eleve metszéssel anyanövénynek nevel a
hortenziákat. Hogy ez mit jelent, arról most nem írok. Kérésre foglalkozhatunk
ezzel is a Hortenzia szaporítás facebook csoportban.
A megfelelő hajtást egy
éles vékony pengéjű metszőollóval vagy késsel egy egészséges rügypár, levélpár
alatt pár milliméterrel elvágjuk. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy jó helyen
vágjuk el, akkor első lépésben a rügypár alatt 2-3 centivel távolítsuk el. A
hajtást innentől kezdve nevezhetjük zölddugványnak.
Hibrid hortenziák nyers zölddugványa.
Tölgylevelű hortenzia nyers dugványa.
Cserjés hortenzia nyers dugványa.
A dugvány további
előkészítést igényel. Részletesebben nézzük a dugványozás menetét.
1;
Válasszátok ki a növényt, amiről szaporítani szeretnétek. Kerti, bugás, fűrészes
levelű, cserjés, kúszó és a hibridek szaporíthatók ilyenkor könnyen.
Kísérletezni a többivel is lehet.
2; Válasszátok ki és vágjátok le a megfelelő
hajtást. Erről fentebb már részletesen írtam.
3; A dugványról távolítsátok el a
gyenge csúcsi részt, de úgy, hogy a megmaradt dugvány 2-3 rügyemelettel
rendelkezzen.
4; Az alsó levélpárt el kell távolítani. A levélpár alatti
szárrészt éles késsel, vagy metszőollóval pár milliméteresre vágjátok vissza.
Fontos, hogy a szaporító közegbe került alsó részen semmilyen levélrész,
pélhalevél ne maradjon, mert az a közegben megrothad.
5; Hosszabb ízközű
fajtáknál 2 ízköz, rövidebbeknél 3 ízközű maradhat a dugvány. Bármilyen hosszú
is a földbe csak pár centis rész kerülhet a dugványból.
6; Ha három ízköz van,
akkor a második levélpárt is el kell távolítani.
7; Csak a legfelső
levél/levelek maradhatnak meg. Kisebb lombú fajtáknál ez maradhat egészben,
nagyobb lombú fajtáknál félbe kell vágni a lombot.
8; Válasszátok ki a szaporító edényt, ami bármi lehet, amelyben a
dugványok elférnek, amit le tudtok takarni fóliával, vagy üveggel, és ami
legalább 8 centiméter mély.
9; Töltsétek meg jó minőségű laza, tőzeges,
kókuszrostos, perlites szaporító földdel, melyet tömörítsetek bele az edénybe.
9/a. Mártsátok bele gyökereztető hormonba, porba. Ez nem szükséges, ezért adtam
neki egy alszámot, de tagadhatatlan, hogy ez segíti a gyökeresedést.
10;
Készítsetek lyukat a földbe, és ebbe helyezzétek bele a dugványokat úgy, hogy
csak az alsó rügypár, ízköz kerüljön a szaporító közegbe és az se túl mélyen
fajtától függően 3-6 centiméterre. A következő rügypár nem kerülhet föld alá, és
a föld felszínével sem érintkezhet.
Ha három rügypár van, akkor is csak az alsó kerülhet a föld alá, a felső kettő nem.
11; Erősen nyomkodjátok meg a földet a
dugvány körül.
12; Alaposan öntözzétek be a földet.
13; Húzzatok egy párolgást
gátló üveget, vagy műanyagot a dugványok fölé. Ha zárt az üveg, akkor szellőzés
miatt naponta egyszer vegyétek le pár percre, hogy friss levegő menjen alá.
Műanyag flakon esetén vágjatok pár apró lyukat a flakonra. A dugványokat
tegyétek árnyékos helyre, és szükség szerint öntözzétek. 3-6 hét alatt
kigyökeresedik, ezt onnan lehet a legjobban észrevenni, hogy amikor már új
hajtásokat fejleszt, akkor biztosan rendelkezik új gyökérrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése